Semmi esetre sem átlagos

Semmi esetre sem átlagos

posted in: oldtimer, Rallye, Veterán | 0

A világ számos pontján hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van a rally-versenyzést a gyökereinél megragadó, az eredeti céljához legközelebb álló módon való művelésének. Ezek az átlagtartó, vagy Regularity versenyek. Egy-egy kezdeményezés után itthon tavaly volt az MNASZ égisze alatt ebben a versenyágban kupasorozat, ami idén egy újabb szintet lépett. A sorozat első verseny a III. Volán Rallye volt.

Mivel a Rallye Rádió teljes állandó stábja az ISEUM Rally-n dolgozott, ezért a 2016-os Szilveszter Rally-n magát már rádióriporterként is kipróbáló, ezen a hétvégén a III. Volán Rallye-n navigátorként induló Szalay Iván foglalta össze az átlagtartó verseny eseményeit.

Harmadik alkalommal került megrendezésre a Volán Rallye Historic, idén már az MNASZ és az FIA védnöksége alatt, a magyar átlagtartó historic bajnokság első futamaként. Igen, ez az autóverseny az, ahol nem az győz, aki a leggyorsabb! Az idő azért az egyik legfontosabb, hiszen így mérhető össze a különböző teljesítményű és évjáratú old-, vagy youngtimer autó, és leginkább legénységük teljesítménye. Nem untatnék senkit a szabályokkal hosszasan – megtekinthető az atlagtartorali.hu oldalon –, lényeg, hogy a klasszikus rally eszméje szerint – az itinerben megadott jelek és méterek alapján – egy útvonalat kell követni. Ezen vannak speciál szakaszok, ahol az előre meghatározott, km/h-ban megadott átlagsebességet kell tartani. Könnyűnek hangzik, ugye?

Az idei rajt is Martonvásár hangulatos terén a Beethoven-Brunszvik múzeum előtt volt, ahol már reggel 8-tól gyülekezett a nemzetközi mezőny. A 11 órai rajtig az előkészületekkel foglalkoztak a párosok – gépátvétel, matricázás, műszaki ellenőrzés, vagy a közelben található „referencia km” lepróbálása. A mezőny igen változatos képet mutatott, sajnos a hazai rally OB, és több nemzetközi autós találkozó miatt többen nem jöttek el, de így is a keleti blokk járműveitől kezdve, klasszikus sportkocsikon át egészen a kultikus, életstílus autókig sokféle autó jelen volt. Az első hatvan km-en a Vértes közepéig jutva – kikerülve, kivárva, stb. egy kerékpárverseny nem túl készséges kísérőit, versenyzőit – „bemelegítésként” megcsináltunk három mért szakaszt. Ezt követően Fehérvárcsurgó-Kincsesbánya környékén gyors egymásutánban már erdei és kanyargós szakaszok jöttek, tempóváltással, elsőbbségadásos derékszögekkel, rally-ból is ismert részekkel.

A Bakonyba jutva már 12 szakaszon, és 200 km-en voltunk túl, így a döbröntei pihenő alatt jól estek a finom falatok estebéd gyanánt, megfűszerezve csinos navigátorhölgy társaságával, hallgatva két olyan legenda sztorijait mint Sándor Pista bácsi és idősebb Oláh Gyárfás. És még hátra volt a várva várt éjszakai blokk! A 19 órás indulás még világosban (reggel a hármas rajtszámot választottuk), két gyors szakasszal visszarázódás a megszokott mederbe – a navigátor mondja a kezdőpontot, célt, átlagot, és a közbenső jeleket, míg a sofőr igyekszik a legközelebb tartani a sebességet előírthoz. A várva várt erdei szakaszok már egyenkénti percenkénti indítással zajlottak, Farkasgyepün (van aki rally kedvelő, aki ezt ne hallotta volna?) 18 km-t botorkáltunk a félhomályban, majd a Kőrishegyre fel és levezető szerpentint is megmásztuk 26 km alatt. A hely sajátossága miatt itt bevártuk egymást a csúcson, az erdőből visszhangzó motorhangok és lámpák fénykévéje különleges atmoszférát nyújtottak. Az viszont egyáltalán nem volt különleges, hiszen ez a szakág erről (is) szól, hogy a látható-hallható technikai hibákra a szaktársak rögtön ugrottak, és teljes tudásuk szerint keresték a megoldást. Hazafelé még levezettünk a Pápa környéki falvakban pár rövidebb szakaszt, így 19-cel zárva a napot, jöhetett a „bandázás”.

Az éjszakai vihar és az izgalom miatt – „tudom, hogy ez nem jó így elalvás előtt, de azt hiszem másodikak vagyunk” – nem sokat aludtunk, és a kiadós, újabb sztorizós reggeli után várt még a második nap. Mivel nem tudtuk pontosan, mi miatt állunk a kedvező helyen, és azt sem – Sándor Pista szavait idézve – „és a többiek mi a fenét csináltak”, így nem változtattunk semmit, figyeltünk és mentünk. Vasárnapra is jutottak „nyalánkságok”, Olaszfalu-Tés vagy Bakonycsernye-Nagyveleg sárral, és szembejövőkkel – arra kellett figyelnem, hogy ne kalandozzak el a múltban (itt sétáltunk fel, itt fagyiztunk, itt esett el éjszaka ifjabb Tóth Janika, stb.). A Mór-Pusztavám-Oroszlány szakaszon dúsítottunk az adrenalinon, az előttünk induló két cimbora jóvoltából, akik a rajt után 60 méterre nem kanyarodtak be az ipari parkba, hanem tovább menve, megfordulva megérkeztek szemből! Rutinos rókák, így senki nem vette el, senki nem akarta a másik játékát elrontani, így szerintem 10 km-t mentünk (tempóváltással együtt!) egymástól pár centire. Ha már erre jártunk, nem hagytuk ki a rugógyári gyorsot sem, majd Tatabányát délnek elhagyva még három speciál után kb. 500 km, és 31, tizedmásodperc pontossággal mért szakasz megtételével visszaérkeztünk Martonvásárra.

A díjkiosztón különdíjat kapott a legtöbbet „szívó” csapat, a pécsi Boldogék, és a német Richter házaspár is az egészséges hangú Wartburggal. Következtek a korcsoportok (hoppá 67-től 76-ig mi nyertünk az Opel GT-vel!) és az abszolút három. Richterék a dobogó harmadik fokán (ők azért nem ma kezdték, mentek már a Montén is!), mi (Farkas Zoltán-Szalay Iván) a másodikon, az elsőn pedig Rimárék a négy elektromos kütyüvel is felszerelt BMW E34-el.

A III. Volán Rallye Historic eredményei

Folytatás július legelején a Mecsekben!