Emlékezetes hétvége

Emlékezetes hétvége

Július első hétvégéjén több világbajnoki sorozatba tartozó, ráadásul rallye-s kötődésű verseny mellett itthon is volt egy igazi, a sport eredetéhez, gyökeréhez visszanyúló verseny, az I. Mecsek Oldtimer Rallye. Miközben Lengyelországban Neuveille-ék, Svédországban pedig Kristoffersson hihetetlen tempót diktált a győzelemért, az itthoni mezőny akár 49 km/h-s sebességgel is poroszkált.

Az óriási személyes élményt nyújtó átlagtartó (regularity) versenyről szóló összefoglaló, vagy inkább a személyessége miatt beszámoló előtt érdemes megtekinteni pár videót a Höljes-ben, illetve Mikolajki környék történtekről.

Az RX vb-vel most párhuzamosan futó Eb-n S1600-ban Marton Gergő a 6.!!! és Szabó Krisztián a 2. helyet szerezte meg. Az egész sorozat leglegendásabb helyszínén két magyar is a döntőbe jutott!

Azért a Supercar döntős sem volt egyszerű!

Sajnos a többi magyar – összesen heten neveztek! – nem jutott a döntők közelébe sem.

Lengyelországban a rally vb egyik legtempósabb versenyét futották, aminek a végén a koreai siker született, két autójuk is dobogóra állt. Még a képernyő előtt ülve is „üt” a tempó!

Ez pedig a hivatalos összefoglaló.

Volt még kamionverseny a Nürburgringen, ott Kiss Norbi kétszer is a 2. helyen zárt, na az sem volt egyszerű hétvége. Augusztus végén ide is jönnek!

Itthon az MNASZ Regularity Kupa második versenye, az I. Mecsek Oldtimer Rallye volt különösen izgalmas, mér csak az indulás okán is. Ahogy azt sokan átélték már, egy verseny sosem megy zökkenők nélkül. Hiába „csak” egy átlagtartó, amin nem az abszolút legnagyobb sebesség a legfontosabb, autó nélkül ezen sem lehet részt venni. Az erre a célra rendszeresített, 1983-as évjáratú Honda Civic – mi más? – motorja még tavaly, a Chrono Classic 1/100-as, az Oldtimer Szuperkupa értékelésbe számító versenyen adta meg magát. Azóta egy kis karosszéria foltozás mellett ennek rendbetétele volt a legfontosabb feladat. Csakhogy, ahogy ez a kihegyezett tuningmotorok esetében sem szokatlan, ez is nehezen állt össze. Egy ilyen, itthon és a környéken volumenmodellnek újkorában sem nevezhető autó esetében az alkatrészek beszerzése nehéz feladat. Gyári forrásból mindössze szelepszár szimmeringeket lehetett fellelni, a 8 db három különböző országból érkezett… Viszont főtengelyre és hajtókarra is szükség volt, de a gépműhely végül ezt is megoldotta.

Miután összeállt a dolog, péntek délután beindult a motor. Járatásra nemhogy egy nap, hanem csak néhány óra maradt, de ez volt, ezzel kellett megbarátkozni. Arra maradt idő, hogy a városban pár km-t megtéve, és útba ejtve a legközelebbi „etalon km-t” kiderüljön, mennyit is csal a km óra. A spirál – szintén beszerezhetetlen alkatrész – kopottsága miatt a sebességmérő csak 90 km/h (mutatott érték) felett áll stabilan, alatta egy 10 km/h-s tartományban „ugrál”. A távolságmérő pedig – és erre csak most derült fény, hiszen 9 hónapig nem volt üzemképes a kocsi – 0,9 km-nek méri az 1 km-t… Egy átlagsebesség tartó versenyen, ahol a mérés tized másodperc pontosságú, nem ezek a legoptimálisabb eszközök.

Szombat reggel az esős időjárásnak köszönhetően viszonylag forgalommentes volt az M7-es, így Siófokra, a rajt helyszínére könnyen el lehetett jutni. Egy érdekes probléma viszont megint felmerült! Autópályán utánfutóval (tréler) 80 km/h a megengedett. A gyakorlatban a kamionok viszont ennél gyorsabban haladnak, de ők nem előzhetnek. Még most is várom a hatóság válaszát, hogy ilyenkor a szabálykövető magatartás, vagy a gyorshajtás az elfogadhatóbb, elkerülendő a balesetveszélyt…

A rajt előtti előkészületek része az adminisztratív és technikai átvétel, valamint egy kis számolás. Az itiner (útvonal) és a menetlevél (benne a teljesítendő átlagsebességek) alapján érdemes kiszámolni az egyes támpontok érintéséhez tartozó ideális időt, valamint a fél percenként megteendő távolságot, illetve a fél km-ek megtételéhez szükséges időt. Utóbbiaknak persze csak pontos mérőeszközök esetén van jelentősége…

Pont délben elrajtolt az első autó, hogy Pécs felé teljesítse a bő 160 km-es távot. Útközben 11 mért szakasz is szerepelt az útvonalban, ezeket 38 és 49 km/h közötti átlagsebességekkel kellett teljesíteni. Nem tűnik nehéz feladatnak, de tényleg pontosan nem is olyan könnyű ezt teljesíteni. A 2017-es szabályok szerint már bármilyen műszert (GPS alapú, mechanikus átlagsebesség jelző, stb.) lehet használni, amikből széles a kínálat a világpiacon, de ezek nélkül, méterszámláló, stopperóra és esetleg egy „Speed table” még izgalmasabb a feladat, nagyobb kihívást jelent a navigátor és a vezető számára is. Nekünk csak egy stopper, és a pontosnak jó indulattal sem nevezhető gyári km-óra állt rendelkezésünkre. Még mindig jobb volt a helyzet, mint egy éve, a 2016-os Bükk Historic-on, amikor a trélerről való leállás pillanatában csúszott ki a spirál az órából, és így a verseny során egyáltalán nem volt semmilyen sebesség- és távolság információnk.

Az I. Mecsek Oldtimer Rallye útvonala előbb Igal, aztán Magyarészék érintésével közelített Pécshez. A délután első felében „ismeretlen” utakon haladtunk a mezőnnyel együtt, Tab, Nágocs, Zics, Andocs, Kazsok, Nagyberki, Jágónak nem igazán olyan települések, amik összeforrtak volna a rallye-val. A 611-es útra kanyarodva kezdett megváltozni a hangulat, ugyanis Vásárosdombó már olyan hely, ami ismerős a Mecsek Rallye-król! Van benne ugyanis egy elágazás, ahol Kisvaszar irányába lehet elfordulni. Innen már csupa „mecsekes” pálya következett, Kisvaszar, Magyarhertelend, Orfű, Ranga László út. Hiába volt egészen más a tempó, a környezet, az ismerőős kanyarok, no meg az előírt sebesség tartása miatti koncentráció együttesen olyan adrenalin löketet és egyben élményt jelentett, ami még napokkal később is „hat”.

Egy rövid pécsi pihenő és a közös szállás elfoglalása után – ez utóbbi egy külön történet, hihetetlen, hogy még működik és működhet úgy egy szálloda, ahogy a pécsi Mediterrán, ugyanis egy fő kivételével a személyzet „képzettsége”, hozzáállása, illetve a hely tisztasági foka is „kihívásokkal” küzd – következett az éjszakai, közel 60 km-es kör. Egy városi mért szakasz után a Kővágószőlős, Hetvehely, Abaliget, Orfű, majd Remeterét és a Lapisi elág érintésével a Campingig tartó útvonal tovább tudta fokozni a késő délután okozta élményt. „Virsli” gumikon, libikóka futóművel a 49 km/h, tartása egyáltalán nem könnyű a hetvehelyi B3-J3-B3-J3 sorban…

A másnap reggeli rajt után rögtön egy Camping-Árpádtető indította a napot – még ha csak 45-tel, illetve 42-vel is –, ami kezdetnek kifejezetten kellemes volt. Aztán Komlón, Zobákpusztán, Lengyelen, Kurdon át vezetett az útvonal Siófok felé, amin az utolsó kilométerek „egyhangúságát” még egy 11,82 km-es szakasz törte meg Iregszemcse és Felsőnyék között.

A siófoki célbaéréskor még senki sem lehetett biztos az eredményben, ugyanis a kiértékelésre az autókban elhelyezett GPS logger adatai lapaján, 1/10-ed másodperces pontossággal került sor. (A szakaszok rajtja és a versenyzők által nem ismert mérési pontok távolsága adott, az átlagsebesség szintén, így az út-idő-sebesség képlettel pontosan kiszámítható, hogy az adott ponton az átlagsebességnek megfelelő, vagy attól eltérő időben érkezett a versenyautó.)

Az eredmények itt tekinthetők meg.

A Regularity Kupa következő versenye a VI. Retro Mobil Historic, Budapest központtal, és augusztus 26-i versenynappal.